Senki sem tudja hányszor sírtam a szobámban, amikor senki se látott.
Senki sem tudja hányszor elveszítettem már a reményt, és hányszor feladtam már.
Senki sem tudja, hányszor éreztem magam semminek, üresnek értéktelennek.
Senki sem tudja, mik futnak át az agyamon, amikor szomorú vagyok.
Senki. Sem. Ismer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése