Ő az én kicsi (most már nagy) kutyusom. Egy fiú kutya, neve: Betli. Valami csoda folytán őt mindenki (de tényleg mindenki) szereti. Egyszer még a mamám is megengedte, hogy az ölébe üljön -azt tudni kell a mamáról, hogy ő nem szereti annyira a kutyákat, de Betlit még ő is. Ezt a képet kicsit megszerkesztettem, de a valóságtól nincsenek nagy eltérések. A kép bal alsó sarkában látható egy zöld folt is. Az Betlike játéka a kockás fülü nyuszi amit én kaptam még egészen pici koromban. Neki adtam mert annyira szeretem a kis fejét. Soha nem szerettem még így állatot. A képen az életem található.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése